arrow_back Elváló igekötős igék (i)

Trennbare Verben (Wiederholung)

A németben az egyszerű igék elé igekötőt tehetünk, és ezáltal új jelentésű igét képezhetünk:

A mondatban ezen új igék közül sok az igekötőtől elválik. Egy jelen idejű egyszerű kijelentő mondat esetén ez azt jelenti, hogy az eredeti ige a mondatban ragozott formában a második helyre, az igekötő pedig a mondat végére kerül:

Az igét egy módbeli segédigével együtt használva az ige főnévi igenév alakban (Infinitiv) a mondat végére kerül, és nem válik el az igekötőtől.

A Perfekt igeidőben az elváló igekötős igékből Partizip II-őt (befejezett melléknévi igenevet) képzünk. Ekkor az igekötő és az ige közé -ge- kerül.

Azt, hogy az ige az igekötőtől elválik-e, gyakran az igekötőről lehet felismerni:

• Az ab-, an-, auf-, aus-, ein-, mit-, nach-, weg-, zu- igekötők esetén az ige mindig elválik az igekötőtől.
• Ezzel ellentétben a be-, ent-, er-, ver-, zer- igekötők esetén az ige nem válik el az igekötőtől.
• A durch-, über-, um-, unter- igekötők esetén az ige lehet elváló vagy nem elváló igekötős ige is.

Az elváló igekötős igék a kiejtésük alapján is felismerhetők. Az elváló igekötős igék esetén az igekötő mindig hangsúlyos.

Német nyelvtani fogalmak:

das trennbare Verb (elváló igekötős ige): az ilyen igék a mondatban az igekötőtől elválnak, és az igekötő a mondat végére kerül.